Kapcsolat

Telefon: +3620/3840-412
E-mail: 2ec2cf9aaf8a7fa85dd6ebe92cb3cdbb


Szolgáltatások:
Népi és modern cserépkályhák,
téglakályhák,
kandallók,
kemencék,
kül- és beltéri tűzhelyek
tervezése, építése, javítása országszerte.

Tüzelés, használat

A tűzifákról

A kereskedelmi forgalomban kapható tűzifák csak a legritkább esetben mondhatók száraznak. Különösen, ha az elszámolás nem térfogat, hanem súly alapján történik...
Ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha teheti, a téli szezonra szánt tüzelőt a felhasználás előtt legalább egy évig szellős, nedvességtől védett helyen felhasogatva tárolja, szárítsa. Megéri! A frissen vágott, nedves tűzifa és az 1-2 éve száradó fa között akár kétszeres hatásfok különbség is lehet.

A fa fajtája is nagyban befolyásolhatja a kályhánk melegét! A legnagyobb égéshőjük a keményfáknak vannak, míg a puhafáknak csak a lángjuk szép, de meleget alig adnak.
A fenyő és a többi gyantatartalmú fafajta pedig különösen is árt a kályhának, mert nagyon hamar elkátrányosítja az épített járatokat, a kályha külseje nem tud rendesen felmelegedni és e szennyeződés barnás színe, erőteljes koromszaga pedig idővel átüt a kémény vagy a kályha csempefalán.
Hasonló okokból nem égethetünk festett, lakkozott faanyagot, konyhai hulladékot, műanyagot, melyeknek környezetkárosító hatása sem elhanyagolható.

Kevesen tudják, hogy a dióhéj égése olyan heves gázképződéssel megy végbe, amely a kályhában túlnyomást okoz és a csempéket elrepesztheti! Ne kerüljön a tűztérbe!

 


 

A kályha használatáról

A megépült kályhát először ki kell szárítani! Ez történhet természetes úton (a tavasszal épült kályha a téli szezonra nagy valószínűséggel magától kiszárad), vagy szárítófűtéssel. Ez utóbbi a kályha méretétől függően 1-2 hétig tart, ami alatt naponként egyszer be kell gyújtanunk. Első alkalommal csak pár vékonyabb fadarabot, gyújtóst égetünk el, majd másnap kicsivel többet és így tovább. Minden nap egy kicsivel növeljük a fa mennyiségét úgy, hogy a tűzteret csak az utolsó pár napon rakjuk majd tele. Fontos, hogy ne melegítsük túl a kályhát, mert a fokozott gőzképződés szétvetheti a kályha falát! Ezalatt a pár nap alatt a kályha ajtaja, szellőzőnyílása folyamatosan nyitva kell, hogy legyen, ezzel is elősegítve a száradását.
A kályha víztartalmát a kémény füstjén is lemérhetjük: amíg sűrű fehér gőz száll fel, addig biztosan nagyon nedves belül,, míg ha már kiszáradt, a kéménykürtő fölött csak a levegő remegését láthatjuk.

Miután a kályhánk kiszáradt, megkezdhetjük a valódi fűtést!
A rostély nélküli tűztereknél a  legjobb állítva berakni a tűzifát: legbelülre a vastagabbakat, s kifelé haladva az egyre vékonyabbakat. Elől, a tűztér aljára papírba csomagolt gyújtóst rakunk. Ezt meggyújtva a láng fokozatosan hátra haladva gyújtja meg a vastagabb fadarabokat.
Rostélyos tűzhelyeknél lehet fektetve is berakni a fát, felfelé haladva az egyre vastagabbakat.
Nagyon fontos, hogy amíg ég a tűz, a lángot levegővel is táplálni kell, ezért a tüzelőajtót résnyire nyitva kell hagyni. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az ajtókra szerelt szellőzőnyílások a fa tökéletes elégéséhez szükséges levegőmennyiséget nem tudják biztosítani.
Ha a tűz nem kap elég levegőt, elfojtva, kormozva ég, akkor a kályhánk nem melegszik át eléggé, hamarabb eldugul, gazdaságtalan a tűzifa felhasználásunk és a környezetünket is feleslegesen terheljük. A teljesen lefojtott kályha akár robbanásveszélyes is lehet!
Azonban amikor a tűz kialudt és már csak parázs van a kályhánkban, a tüzelőajtót, szellőzőnyílásokat be kell zárni. A következő fél órában a kályha egyenletesen átforrósodik és tartja a meleget hosszú órákon át. A lezárástól kezdve fűt igazán!

 


 

Visszafüstölés, levegő utánpótlás

Ma még a legtöbb beltéri tüzelő szerkezet a helyiség légteréből vonja el az égéshez szükséges levegőmennyiséget. A korszerű, légmentesen záródó nyílászárók ezért sok kellemetlenséget okozhatnak, hiszen ha nincs megoldva a helyiség folyamatos szellőztetése, vagy nincs beépítve a tüzelőberendezéshez egy külső légbevezető csatorna, akkor a belső légnyomáscsökkenés a kéményen keresztül fog kiegyenlítődni, magával hozva a tűztérben termelődő füstöt is. A külső égési levegő bevezetés megoldása ma már egyre többször követelmény is, amire a kályha, kandalló tervezésekor figyelmet kell fordítani.
Utólagos megoldásként a legtöbb nyílászáróhoz beépíthető egy önzáró szellőztető nyílás, vagy a falon kell kialakítani egy légbeömlő csatornát.

A konyhai páraelszívók légszállító teljesítménye sokszorosan meghaladják a kémények huzatát. Egy légtérben nem működhetnek párhuzamosan, mert szintén visszafüstölést okoz!

 


 

A kemence használatáról

A hagyományos, egyterű kemencék használata a következő:
A tűztér bal felén tűzet rakunk és megvárjuk amíg leég. Ezután a vele szemközti, jobb oldalon is megismételjük ugyanezt. Mindkét alkalommal a láng a tűztér felső ívét követve átfordul, örvénylésbe kezd, így melegítve át a kemence belsejét. Ha szükséges, megrakhatjuk a kemencét harmadszor is, ezúttal már a tűztér közepén. A parazsat egyenletesen elterítjük, majd ha már az is elégett, a hamu kihúzása után a kemenceajtót bezárjuk és kb. 15-20 percet várunk, míg a tűztér belsejében a hő egyenletesen eloszlik. A megfelelően felfűtött kemence fenekén a piszkavasat elhúzva, az szikrát vet, illetve a rászórt búzaliszt szépen sárgulni kezd, de nem ég meg.
Ezután kell bevetni a kenyeret, a sültet vagy akár egy fazék levest, ami tulajdonképpen egy nagyon lassan hűlő kemencében sül meg.

Minden kemence egyedi, és idő kell, amíg az ember kitapasztalja, hogy mennyi idő kell a felfűtéséhez, meddig tartja a meleget stb. Kezdetben érdemesebb könnyen megsülő ételeket készíteni benne, lepényt, szárnyast vagy piskótát, amik biztosabb sikert ígérnek, és ne keseredjünk el, ha az első kenyerünk szénfekete lesz vagy a belseje folyós marad. Néhány próba után a siker garantált!